Nem is olyan régen írtam először az erkélyről, mint tipikus magyar jelenségről, már ami a kihasználást illeti. Akkor a Király utca egyik műemlék házának igencsak egyedi módon értelmezett erkélyét vettem górcső alá, ezúttal pedig egy valamivel megosztóbb jelenségre szeretném felhívni a figyelmet.

A ház, melynek erkélyeiről beszélek, az előző írások tárgyaihoz hasonlóan a pesti belvárosban áll, vörös dísztégláival, szépen gondozott külsejével kellemes, egységes látványt nyújt. Mégis, ha az első benyomásnak befolyást nem engedve alaposabban megnézzük az épületet, rögtön szembe ötlik az erkély kérdés egy újabb, jellegzetes példája. A kép háromféle elgondolást tükröz, melyből talán a legalsó a legellentmondásosabb, épp ezért ez az, amiről bővebben szólnék. Ez az erkély azért is lehet sokunk számára megosztó, mert egyfelől megvalósítja azt, ami szerintem egy erkély alapfeladata, vagyis elérhető közelségbe hozza a természetet a négy fal és korlátozott négyzetméter közé szorított városlakóhoz, teret adni a kikapcsolódásra, pihenésre, viszont olyan sok helyen találkozunk ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal, hogy szinte hozzászoktunk már, és sokunkban talán fel is vetődik a kérdés, mi is ezzel a baj!? Hát az, hogy az erkélynek épp az előbb említett érvek adják az alapfunkcióját, a sárga hullámpala azonban pont ezt az idill rombolja le. A korlátot virág díszíti, ami minden erkélyes városlakó számára követendő példa lehetne, de az itt lakó a rejtőzködésnek olyan formáját választotta, ami semmilyen józan érvvel nem megbocsátható vagy elfogadható. Ha emlékeztek, a sorozat első cikkében szereplő erkélynél pont az volt elképesztő, hogy annak tulajdonosa velünk, járókelőkkel megosztotta mindennapi életének legapróbb mozzanatát is, a mostani a mostani fotón szereplő erkélynél viszont pont az ellenkezőjét láthatjuk. A nem is olyan kis balkon tulajdonosa szemérmesen elrejti mindazt, amiről úgy gondolja, nem tartozik a nagy nyilvánosságra amivel alapjában véve nem is lenne baj, de a mód, ahogy ezt teszi, nem kevés kivetnivalót hagy maga után. Mert kérdem én, miért kell sárga hullám palával körbebástyázni egy egyébként valóban egyszerű, de a ház karakteréhez tökéletesen illő, kovácsoltvas korláttal ellátott erkélyt!? Ez ízléstelen és olcsó megoldás. Kár érte, mert egyébként a képen látható három erkély közül egyedül ezt díszíti virág, szerencsére nemcsak az ott lakók, hanem a járókelők örömére is. A rejtőzködésnek persze vannak még remek példái, a gyékénnyel körbetekert erkélykorláttól a beüvegezett, leredőnyözött variációig, melyek mindegyike tartogat valami meglepetést és biztosítanak bennünket arról, hogy az emberi találékonyság és a magyar „buhera szellem” nem ismer határokat!

Aki teheti, használja ki az erkély Isten adta lehetőségét és becsülje meg ezt a remek találmányt, ezt a pici szabad teret, mely itt a belvárosban kínál néhány négyzetméternyi zöldet a természetből!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.