Ahogy előző cikkének bevezetőjében Panka is írta, ebben a rovatban olyan épületek szerepelnek majd, melyek talán csak számunkra bírnak jelentőséggel, mégpedig azért, mert hangulatukkal közel állnak hozzánk; bármikor boldogan költöznénk, ha valamilyen csoda folytán lehetőség nyílna rá.

Az én első lakom a Csaba utcában áll és hangulatával képviseli mindazt, ami számomra fontos. Ha pontosan meg kéne fogalmazni, miért is szeretem ezt a házat, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, mert nehéz szavakba önteni azt az érzést, amit kivált belőlem. Eszembe jut a nyár, a nyugalom, az, hogy aki ebben a házban él biztos a nagyvilági művészek életét éli nagy vendégségekkel és egy langyos nyári estén könyvekről és az élet nagy kérdéseiről vitatkozik. A zöld zsaluk, a díszes kovácsoltvas erkélykorlát, a nagy francia ablakok és a kicsit rendezetlen, de épp ezért annál vonzóbb kert mind-mind könnyedséget, eleganciát sugároznak. Szeretnék itt élni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.