A Hild Étterem portálja első ránézésre a nem vészes kategóriába tartozik, sajnos mégis több sebből vérzik.

Az étterem nevét hirdető plexi tábla egy hazai sörmárka támogatásával kerülhetett a bejárat fölé. Ez már önmagában szomorú. Ráadásul a színvilág és a betűtípus köszönőviszonyban sincs sem magával az épülettel, sem semmi egyébbel a környezetében, így a kapu mellett, oldalt elhelyezett másik plexi tábláéval sem. Ha már itt tartunk, ez, az elütő megjelenésén kívül még azzal is megörvendeztet bennünket, hogy a hungarian restaurant felirat fehér alapon piros és zöld betűkkel jelenik meg, a gyengébbek kedvéért.

A lépcsőn műfű szőnyeget látunk, csak azt nem értjük, miért. A műfű mint olyan, már önmagában is kérdéseket vet fel, miért is jó az annyira? A füves talaj, ami puha, és zöld, és illatos, és természetes … nos mindezekből a tulajdonságokból a műfű csak egyetlenegyet, a színét hordozza. Gyakorlatilag egy zöld műanyagszőnyeg. Persze el tudok képzelni olyan helyet, ahol indokolt, talán még esztétikus, vagy akár humoros is lehet a használata, de itt sehogy sem az. Ráadásul a lépcsőre hogyan került, az végképp érthetetlen.

A bejárat mellett két reflektor is van a falakon, az egyik a már említett nemzetiszín táblát világítja meg, a másik egy korábban ott lévő táblát, erre csak két lyuk utal. *

A fényről nemcsak reflektorok gondoskodnak, hanem helyes kis bányászlámpácskák is, ezek azonban már egy másik sörgyár támogatásával kerülhettek fel a falra, kettő szimmetrikusan a bejárat mellé, a harmadik kissé ad hoc módon, úgy nagyjából az ablak mellé valahova.

Szintén az ablak mellett, étlapot prezentáló fadobozka is van, ez sem önerőből.

Alatta a falon egy kisebb javítást láthatunk – a festék színét nem igazán sikerült eltalálni. A kígyózó kábelek tovább emelik a porta fényét.

Mindezzel nem az a baj, hogy olcsó, és még csak nem is az, hogy műanyag. Olcsó design is lehet jó, ha átgondolt és stílusos – gondoljunk csak a hagyományos kisvendéglők kockás abroszaira, rajtuk az egyszerű ásványvizes palackokkal és a muskátlikra az ablakpárkányon. A műanyag designról nem is értekeznék különösebben, ennek külön iskolája van, sőt iskolái.

Designról vagy stílusról itt azonban nemigen beszélhetünk, a felhasznált elemek stílusbeli összevisszasága, valójában stílustalansága, azok esetleges elrendezése nem ad egységes összképet, hangulatot meg pláne nem. Lehangoló a gondolat, hogy látványához szép lassan hozzászokunk, elfogadjuk, a városkép és vizuális kultúránk természetes részévé válik.

* A pontosság kedvéért írom, hogy a fénykép készítése óta néminemű változás történt, a falon lévő lyukacskák eltűntek, helyükre egy újabb, a korábban már említett, szponzorált dobozkához hasonló darab került. Nem mintha ez az összképen bármit is változtatott volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.