Panka_ 2011.01.27. 14:24

Mai manzárd

Budapesten mintegy tizenöt éve tombol a divat, hogy belvárosi házak tetőszerkezetét visszabontva, a házakra új emeletet, urambocsá' új emeleteket húznak, vagy beépítik a tetőteret, így értékesítenek további négyzetmétereket, ebből lesz aztán a háznak liftje, homlokzati-, esetleg udvari felújítása. Ez érthető, ezeknek az épületeknek már csak az állagmegóvási költségei is igen magasak, és akkor még nem beszéltünk egy esetleges fejlesztésről. Hogy mindez az utca felől hogyan is néz ki, sajnos a legritkább esetben szempont.

Nemcsak elhibázottnak, hanem egyenesen véteknek tartom, amikor láthatóan nagy belmagasságú házakra standard belmagasságú emeletráépítést terveznek, majd az illetékes hatóságok erre még engedélyt is adnak (persze jól tudjuk, miért) ...

Tetőtér beépítésekor sokszor kerülnek fel ormótlan, nagy tetőablakok, melyek – még akkor is, ha az eredeti tetőforma megmarad – teljesen elütnek a ház eredeti stílusától. Ha szerencsénk van, ez az ötödik, hatodik emelet magasságában történik, így az utcán sétálva csak keveseknek szúr szemet. (azért persze még ronda)

Ezeket az épületeket valaha egy tervező megrajzolta, annak arányait pontosan megtervezte a tetőtől az ablakpárkányon keresztül, egészen a homlokzati szobordíszítésekig. Gondatlan átépítésük – pillanatnyi haszon érdekében - megcsúfolása az építészetnek, és mindannak, ami hajdan szép volt. Aki ismeri Európa azon nagyvárosait, amelyeknek építészete picit is hasonlít a miénkre, az tudja jól, hogy Bécsben, Párizsban vagy Milánóban elképzelhetetlen lenne az a fajta toldozgatás, és a városkép azon következetes rombolása, ami nálunk folyik. Sőt, ahol új házat építenek, vagy régit felújítanak, ott azt a városképbe illő módon teszik. Róma belvárosában, a Trevi kúttól nem messze láttam egy szépen felújított öreg épületet. Közelebb érve vettem észre, hogy ugyanúgy magán viseli az idő nyomait, mint a környező házak, a napszítta és penész foltokat a friss felületre szivacsos festéssel „csalták oda”, hogy a ház a felújítás után is szépen illeszkedjen a városképbe.

Jó dolog büszkén kihúzni magunkat, amikor külföldiek azt mondják, szép ez a város, de meddig tehetjük még meg ezt? Nem csak arra kéne büszkének lennünk, hogy az őseink milyen gyönyörű várost építettek, hanem arra, sőt, sokkal inkább arra, hogy ennek értékeit felismerve mindent megteszünk azért, hogy ezt a szépséget megőrizzük.

A múlt tavasszal nagy nagy örömmel fedeztem fel a Szabadság téren egy olyan példát, amely a fent leírt gyakorlatot cáfolja. Ahogy a képeken is láthatjuk, itt úgy építették be a tetőteret, hogy közben az épület eredeti manzárd tetőformáját teljes egészében megőrizték, ráadásul nem erőltettek a szerkezetbe semmilyen oda nem illő ablakot. Ehelyett a tető – feltételezésem szerint elektromosan működtethető - lamellás fémburkolatot kapott, mely mögött hatalmas üvegtáblák vannak, így, ha a fémlemezeket felnyitják, bőséges fénymennyiség jut az ott található helyiségekbe.

Noha tisztán látható, hogy a tetőburkolat valami új és modern dolog, mégis a lamellák színe, anyaga és ritmikája a régi bádogtetőket idézi, amire persze ügyesen rásegít a középrizalit (a homlokzat síkjából kiugró épületrész) feletti kupola bádogburkolata is. Izgalmas látvány, ahogy egyik másik helyen felnyílnak az árnyékolók, a ház mintha élne, a látvány egyszerre friss és mai, mégis a régi formákat megőrizve kiegyensúlyozott és szemet gyönyörködtető.

Ez esetben valóban lehetünk büszkék, és joggal mondhatjuk, igen, ez szép.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpmetropolis.blog.hu/api/trackback/id/tr762618212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.