_Manka 2011.01.27. 14:29

A pesti erkély 1.

Amikor az ember a pesti utcán sétál, ritkán néz felfelé, tekintete általában szemmagasságban kalandozik, keresgél. Ám amikor feltekint vagy buszból, autóból nézelődik, a szava is eláll annak az ötletarzenálnak a láttán, melyet az eredeti funkciójának a legkisebb jó indulattal sem megfelelő használat terén a pesti erkély kínál. Mert az emberi találékonyság ismét a legjobbját nyújtja akkor, amikor raktárt csinál az egyébként pihenésre, kikapcsolódásra a házra tervezett erkélyből. Első „erkélyes” cikkemben visszatérek ahhoz a házhoz, melyről legutóbb „Különös Műemlék” címen írtam, a Király utca 27-hez. Nagyon szomorú, hogy még egy okból témát ad nekem, de azt gondolom, emellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Ha egy kicsit jobban megnézzük a képet, láthatjuk, hogy nem akármilyen erkéllyel állunk szemben! Gyönyörű írás díszíti a kovácsoltvas korlátot, Zur Stadt Pest vagyis Pest Városához felirattal. Azon tűnődöm, vajon az a szerencsés, aki ebben a házban lakik és ilyen ritkaság számba menő erkély tulajdonosa, tudja-e, mire, hová teríti a koszos szőnyeget és mit használ lomtárnak …. A felirat a korláton jelzi, hogy a Király utca 27. egykoron bizonyos Puphka úr fogadója volt. Források szerint a ház már 1835-ben is itt állt, és ahogy azt a legutóbbi cikkben is írtam a GSM ház kapcsán, az idők folyamán több változtatást, bővítést is végeztek rajta (például 1893 körbeépítették), de mégis mindig sikerült ezeket a változtatásokat az eredetihez alkalmazkodva megtervezni és kivitelezni. A korlát viszont, úgy tűnik, kiállta az idő próbáját, lassan 180 éve díszíti a házat és az utcát. Az erkély különlegességéhez tartoznak még a két szélén díszítésül elhelyezett szárnyas marsallbotok is, tipikus jegyei a ház eredeti klasszicista stílusának. Milyen kár, hogy az embernek nem ez ötlik először a szemébe, hanem az a rengeteg lom, melyet tulajdonosa az erkélyen látott a legjobbnak elhelyezni, gondolom, amíg ki nem találja, hogy melyik lomtalanítás alkalmával tegye azokat a járda szélére. Van itt minden, ami egy jó háztartáshoz elengedhetetlen: kerékpár, „gépi perzsa” és rongyszőnyeg, kalitka és sűrű műnövénnyel álcázott hűtőszekrény, és persze néhány szobanövény a „futottak még” kategóriából, merthogy gondoskodást nem nagyon kaptak/kapnak.

Ez az erkély kiváló példája annak a jó magyar szokásnak, miszerint a „jó lesz valamire még” jegyében semmit nem dobunk ki, hanem őrizgetjük, és ha már odabent nagyon útban van, netán rontja beltéri dizájnt, akkor, ha azon szerencsések közé tatozunk, akik erkéllyel bírnak, akkor kirakjuk, mert ugye amit nem látunk, az nincs is….

Meg kéne tanulni, hogy ez így nem jó. Mert csúnya, és mert végtelenül szánalmas. Tanuljuk meg becsülni és ennek megfelelően használni azokat a tereket, melyek, bár azon kívül esnek, mégis otthonunk szerves részei, így ugyan úgy képet adnak és egyben véleményt is mondanak rólunk, mint a nappalink vagy az, hogy miként öltözünk (bár ez utóbbi szintén sok cikket és képet megérne, de hát ez a blog nem erre szakosodott). Egy szó, mint száz, jön a tavasz és a lomtalanítás: ami nem kell, azt ki lehet rakni, hadd vigye, aki kincset lát benne, az erkélyre pedig lehet virágot tenni, asztalt és széket, és lehet élvezni Pestet tavasszal!

 

Forrás:

http://www.ovasegyesulet.hu

http://marombudapest.blogspot.com

A bejegyzés trackback címe:

https://bpmetropolis.blog.hu/api/trackback/id/tr112618224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.