Panka_ 2011.09.01. 09:00

Zaj. Szennyezés.

Szomorú és elkeserítő a helyzet ... már ami kis hazánkban egymás privát szférájának tiszteletben tartását illeti.

Korábban a belvárosban laktunk, a 7. kerületben, mit mondjak, nem volt egy leányálom. Körfolyosós ház, itt az ember tudja, ki mikor ér haza, mikor megy el, ki mit néz a tévében, vagy kinek milyen családi gondjai vannak. Ez már önmagában sem oly csodás, de ami ennél durvább, ha akad (és általában akad) olyan szomszéd, aki feljogosítva érzi magát, hogy a zenét elképesztő hangerővel bömböltesse. Esetleg olyan szomszéd, akinek a kamionos pasija hajnalban ér haza, és olyankor nagy vigyorgások közepette vígan meséli életét, nem bánva azt sem, hogy a mellette lévő lakásban esetleg aludnának. Mindig menő a házibuli is (egyszer egy évben bocsánatos bűn felkiáltással – kérdem én, ha mindenki csak egy évben egyszer bulizik, az egy 60 lakásos társasház esetében mit jelent), bár így nyilván gazdaságosabb, mint egy szórakozóhelyen.

Mit foglalkozik itt bárki is azzal, hogy rajta kívül mások is léteznek, akik esetleg pihennének, olvasnának, vagy csak simán szeretnék gyomorgörcs nélkül tölteni az estét?

Aztán elköltöztünk, a hetedik kerülettől jó messzire, pont a fentihez hasonló esetek miatt. Budán valóban jobb a helyzet, legalábbis ami a szomszédok intelligenciáját illeti, de azért itt sem minden fenékig tejfel. Itt jöttem rá, hogy a „tojok mindenkire” nemcsak a magánember arroganciája. Ugyanígy viselkednek profitorientált intézmények és szórakozóhelyek is.

A második kerületben, a Millenáris Park fölött található Kis Rókus utcában folyamatosan panaszkodnak a lakók, hogy a Millenárison túl hangosak a rendezvények. Mi ugyan szerencsére nem ott lakunk – de valóban, hallottam már egyszer-kétszer én is, tényleg hangosak. És bár véget ér a buli 11-kor, amióta a Millenárisnak új tulajdonosa van, ez gyakorlatilag minden hétvégén gond. Ki akar minden áldott hétvégén bulit (hacsak nem 20 éves) Egyáltalán miért kell egy parknak profitorientáltnak lennie? Miért nem lehet csak simán park? És miért nem tartják az üzemeltetők a közelben élők érdekeit szem előtt? Miért nem fontos nekik, hogy a környezetükkel jó viszonyt alakítsanak ki?

 

És ha már a parknál tartunk, hadd szúrjak közbe egy apró megjegyzést, a wikipedia a következőt írja:

A park egy gondozott terület, ami természetes vagy ahhoz hasonló környezetet teremt városokban vagy azokon kívül. Míg a városokban fenntartott parkoknak általában az emberek kikapcsolódásának biztosítása a célja, a városon kívüliek bizonyos növények és állatok élőhelyének a megőrzésére törekednek. … A Michigani Egyetem kutatása rávilágít arra, hogy az ilyen parkok mennyire fontosak a városok életében: egy órányi séta a természetben 20%-kal javította a vizsgált személyek rövidtávú memóriáját és koncentrálóképességét.

Nos, véleményem szerint a Millenáris Park sajnos lassan egyre inkább elveszíti park jellegét, és noha nevében hordozza azt, egyre inkább szórakozó komplexummá, füvesített kávézók helyszínévé válik, valódi kikapcsoldásra és rekreációra egyre kevésbé alkalmas. Park az én szememben az (amire számtalan példát láthatunk európai nagyvárosokban) amikor akárcsak egy háztömbnyi területet körbekerítenek, ide növényeket telepítenek, padokat, ivókutat, szobrokat, de semmi mást. Nincs büfé, kávézó, hangos zene meg pláne nincs. Aki kávézni akar, az nem parkba megy, hanem kávézóba. A park funkciója a pihenés, olvasás, beszélgetés, ismerkedés. Nálunk egyre kevesebb ilyen van. Minden talpalatnyi zöld területre vendéglátósok és rendezvényszervezők vadásznak, így van ez a Millenárissal, a Gödörrel, a Margit-szigettel. A kevés kivétel közé tartozik a Szent-István Park, a Károly-Kert, a Városliget Király domb körüli része, a rossz hírű Népliget, és így nagy hirtelen nem is tudok többet. Kicsit kevés ez egy nagyvárosban nem?

 

De térjünk vissza a kiinduló pontra, a zajra!

Milyen megoldásokkal élhetnek azok, akiket a környezete nem hagy élni?

  1. Megpróbálhatják személyesen elintézni, azaz megkérni az aktuális hangoskodót – legyen az cég vagy magánember – hogy legyen rájuk tekintettel, és vegye lejjebb a hangerőt. Személyes tapasztalatom, hogy ilyenkor jön a „teszek rád”: „Saját lakásom, úgy szól a zene, ahogy én akarom” „Nekem ma van a nagy buli napja”/„Egy évben egyszer megtehetem” „Kifizettem a hely bérleti díját, nekem jár a szórakozás”. Esélytelen, ezzel próbálkozni kár.

  2. Kihívja a rendőrt – akik vagy kijönnek, vagy vonakodnak … (ilyet is hallottunk már) bár ez még mindig a hatékonyabb megoldások közé tartozik.

  3. Tiltakozik, aláírást gyűjt, esetleg a sajtóhoz fordul. Fárasztó és hosszú út, kimenetel kétesélyes.

  4. Elköltözik.

Azt gondolom, az összegzés nem igényel további kommentárt.

Jó lenne egy olyan országban élni, ahol az emberek tiszteletben tartják a másik ember életét. Európában egyre több olyan ország van, ahol a szórakozóhelyek kevés kivétellel éjfél körül zárnak, ahol üdülőövezetben egy hangos szó nincs, az emberek szép békésen eléldegélnek egymás mellett, ha zenét akarnak hallgatni, vagy táncolni, elmennek valahová, ahol ezt anélkül tehetik meg, hogy mást zavarnának vele.

Példát vehetnénk erről, és máris egy lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, hogy ne csak földrajzilag tartozzunk Európába ...

 

Forrás:

http://hu.wikipedia.org

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bpmetropolis.blog.hu/api/trackback/id/tr833190842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása