Szombaton Francia Kirakodóvásáron voltunk, ezt eddig minden évben a Francia Intézet rendezte, idén nem, a helyszín is változott, a rakpartról a Millenárisra került át a rendezvény. Úgy alakult, hogy mindketten kint voltunk, de külön-külön, így a beszámolónkat is külön olvashatjátok.

Így látta Panka:

Már az lehangoló volt, hogy a Millenáris pangott. Nem mintha nagy tömegre vágynék, sőt. De még a pavilon is nevetségesen kevés volt, csakúgy, mint az érdeklődő. Miután körbesétáltunk (ami nem tartott túl sokáig) már azt is láttam, hogy miért.

Nem tudom, ki hogy van vele, én úgy éreztem, átvertek. Egy ilyen "Francia Nap"-nak nemcsak arról kéne szólnia, hogy az érdeklődők vásároljanak, (azaz sok pénzt hagyjanak ott), hanem arról is, hogy valami olyat kapjanak, amihez egyébként nem jutnak hozzá. Lehetne jó zene, szép fotók, divatbemutató, filmrészletek, francia nyelvű könyvek, francia akrobaták előadása, eredeti kézműves portékák (dísztányérok, színes üvegek, babák) nálunk nem kapható lapok, esetlegesen olyan újdonságok, amik a forgalomban még nem kaphatók, és itt a vásáron debütálnak a magyar piacon. Azért, hogy aki idejön, úgy érezze, megérte eljönni, mert olyan dolgokat látott és vásárolhatott, amikhez egyébként nem jut hozzá. Na ilyen érzésem nem volt. Sőt. Átlagos bevásárlóhelyen kapható termékeket vásárolhattam meg, közel ugyanannyiért, miközben mindenhol azt mondták, hogy akciós. Nevetséges. Az egyik standon kettőt fizetsz, hármat vihetsz kávé volt, ami lejárati dátum szerint három héten belül lejár. Amikor szóvá tettük, csak csodálkoztak. ...

De nem ez volt a fő gond, elvégre ilyen helyre nem nyerészkedni megy az ember, hanem bámészkodni. De a tűző napon felforrtak a borok, a kóstolásra kínált sajtok szinte maguktól másztak, ebben a hőségben az embernek nem igazán volt kedve kóstolgatni meg nézelődni. Talán mégiscsak jobb helyszín volt mindehhez az árnyas, szellős Dunapart.

Nagy csalódás volt. Viszont este visszamentünk, akkor volt lángjáték - igaz csak pár percre, de ez tényleg jó volt és különleges, nekünk nagyon tetszett. Nézzétek meg Ti is, sajnos a hang nem a legjobb (vigyázat, hangos!) de a lényeg remélem átjön. :-)

És így Manka:

Én minden évben ott vagyok ezen a vásáron, a mostanira is hetek óta vártam, és boldog-boldogtalannak magasztaltam egekig a vásár hangulatát, a sokszínű kínálatot. Aztán amikor megtudtam, hogy az esemény idén a Millenárison lesz, egy kis kétely felmerült bennem, mert bevallom, én nem nagyon szeretem ezt az egyébként sokak által kedvelt helyet. Az okát megmondani nem tudnám, de hát nem vagyunk egyformák; ami tetszik az egyiknek, nem a másiknak... Egy szó, mint száz, vártam, reklámoztam, aztán jól megbántam. Valójában én szégyelltem magam azért a semmiért, ami fogadott; a kuszaságért, az esetlegesen elhelyezett szénakazlakért, amire elvileg le lehetett ülni, gyakorlatilag nem, mert kevés volt belőlük, azok is a leglehetetlenebb helyre lettek kitéve; a szánalmas kínálatért, ami kimerült a már említett kávéban, mosóporban, és az egyébként minden éjjel-nappaliban kapható (és egyébként tényleg nagyon finom!!) Bonduell csemegekukoricában. Én úgy terveztem, hogy beszerzek egy szép fonott táskát, amit egyébként minden évben elhatározok, de valamiért sosem kerül rá sor ... hát idén sem, felhozatal hiányában.

A nap egyetlen pozitívuma a Chez Daniel volt. Ez a francia étterem minden évben ott van a vásáron és kínálja a remekebbnél remekebb francia finomságokat. Idén ugyan az ő kínálatuk is kissé szegényesre sikerült, ennek ellenére ugyanolyan finom volt minden, mint a megelőző években. A kiszolgálás ugyan hagyott némi kivetnivalót maga után, de ezen már meg sem hökkentünk a többi sátor, és azok kínálata láttán.

Nem tudom, jövőre lesz-e még Francia Nap, egy azonban biztos: a várakozás továbbra is meglesz, de egy rossz élménnyel és rengeteg kétséggel fűszerezve.

A bejegyzés trackback címe:

https://bpmetropolis.blog.hu/api/trackback/id/tr253056534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása